Magazin21

A divat és a dizájn szó hallatára az ember legelőször a kifutók világára, a divattervezőkre, Milánóra, Párizsra és New Yorkra koncentrál. A nagyvárosokra és a lüktetésre. A hírnévre és a csillogásra. Holott ez egy teljesen nyugodt közegben, letisztult formákkal és mintákkal is működőképes. A palóc viseletek például mindig is a nemes egyszerűségre törekedtek, viszonylag egyszerűbb mintákkal. Ennek a jelenbe való átültetetése jelentheti egyrészt az elköteleződést és a tiszteletet a szülőföld iránt, illetve jelentheti a tradíciót is, megemlékezve a régi ünnepekre, hagyományokra.  

Megkerestük egy interjú erejéig Berzeviczy-Fehér Jánosné viseletvarrót, a Palócviselet megálmodóját, népi iparművészt, a népművészet mesterét, aki már 30 éve foglalkozik különféle viseletek készítésével. Csillogó szemekkel mesélt nekünk a múltról, jelenről és a jövőről is. 

Hagyományok, igényesség és precizitás, már a kezdetektől 

Egy kis faluban, Fedémesen születtem és nőttem fel, ahol az emberek egy zárt közösségben éltek, élnek a mai napig. Szüleim hagyományápoló és hagyománytisztelő emberek voltak, a szülői házból hoztam magammal a népművészet szeretetét, a népművészet iránti érdeklődésemet és a hagyomány tiszteletét. 

Kislányként kötelező volt megtanulnom hímezni, horgolni és minden mást, amit egy leánynak illik tudnia a ház körül.  Ha nem szépen hímeztem, kibontatták velem, mondván, hogy „így tanulod meg!” Szülői szigorral az igényességre neveltek.  Az ötvenes években még nem nevezték népművészetnek azt a folyamatot, amelynek során a kenderből gyönyörű palóc motívumokkal díszített vászon lett.  

Divattervezői álmok és a legelső viseletek 

Nagylányként (mivel nagyon szerettem öltözködni), divattervező szerettem volna lenni, így Borsodnádasdon egy híres varróasszonytól elsajátítottam a szabás-varrás tudományát. Magamnak és a családnak varrtam a divatos holmikat, és szinte mindent, amit megálmodtam.  

Miután férjhez mentem, a férjem bíztatására kezdtem el néptáncolni. 1976-ban alapító tagja voltam az egri Központi Néptáncegyüttesnek. A néptánc visszaadta azt az érzést, amit egykor a fonóház jelentett. Visszaadta a hovatartozásomat és a viseletvarrás kezdett el érdekelni. 

A hagyományok átültetése a jelenbe 

A régi viseleti darabok alapján kezdtem el az általam megálmodott ruhákat készíteni. Viseleteim megtartják a Palócföldre jellemző egyszerű szabásvonalat, megőrzik a díszítést, a motívumkincs és a színvilág harmóniáját. Tartalomban és formában hoznak valamit a múltból, de a régit átformálva, újragondolva ma is hordhatjuk különböző alkalmakra. A saját, egyedi tervezésű ruháim mellett eredeti, hagyományos palóc viseleteket is készítek néptánc- és hagyományőrző együttesek részére. A viselet több, mint egy ruha, hiszen őrzi egy népcsoport, egy vidék, egy falu szín- és formavilágát, amelyről felismerhető, honnan származik a viselője.  

"Mint viseletkészítő fontosnak tartom, hogy minden tájegység, minden falu a saját viseletét megőrizze. A magyar népviseletekben az a szép, hogy színes és változatos, tájegységenként, falvanként változó.” 

Kiknek készül a Palócviselet? 

A munkám két részből áll. Egyrészt felkérésre készítek eredeti viseleteket, de fontos számomra, hogy mindezek mellett olyan öltözeteket is készítsek, amelyekben napjainkban is bárhol meg tudunk jelenni. 1984-ben vettem kézbe az első parasztinget, és azt éreztem: szeretném elérni, hogy keressék, és messziről felismerjék azokat a ma is hordható viseleteket, amelyeket én készítek. Mivel jómagam is szerettem öltözködni, ezért az elképzelt újragondolt viseletet mindig először magamnak készítettem el. 1985-ben vettem részt először a Kis Jankó Bori Hímzőpályázaton, már saját tervezésű ruhákkal. 

Külföldi megjelenések: Mexikótól Japánon át Milánóig 

Számos hazai díjazás mellett több nemzetközi kiállításon is bemutatásra kerültek munkáim. Több országban megmutathattam a palócság értékeit, így az olasz, orosz, francia és német kulturális évadon is képviselhettem viseleteimmel Magyarországot. Népviseleteim eljutottak Eger testvérvárosaiba és a világ legtávolabbi pontjaira is: Mexikótól egészen Japánig. 

2015-ben viseleteimmel eljutottam a Milánói Világkiállításra, ami óriási élmény volt számomra, különösen azért, mert a viseleteim és a mesterség bemutatóm iránt nagy volt az érdeklődés, óriási siker volt.  

Hollókői viselet 

A 2015-ös év nagyon emlékezetes marad számomra, hiszen Hollókő felkért, hogy a régi viseletek alapján készítsek olyan hollókői viseleteket, amelyek napjainkban is hordhatók. Hollókő az a csodálatos hely, ahol ma is megcsodálhatjuk az eredeti régi viseleteket, főleg nagyobb rendezvények alkalmával.  

A régi tradicionális viseletek mellett fontos, hogy olyanok is készüljenek Hollókő számára, amit napjainkban a fiatalok is szívesen viselnének. Így készültek el az eredeti hollókői motívumok felhasználásával azok a kollekciók, melyek állandó kiállításon „Divat a Hagyomány” címmel, Hollókőn a Guzsalyas házban láthatóak.  

Mi a siker receptje? 

A siker nem jön magától, meg kell érte dolgozni nap, mint nap. Úgy gondolom, hogy a siker közös, hiszen kellett hozzá minden egyes családtagomtól kapott látásmód, érték és biztatás.  Ha nincs meg a kellő családi háttér, az ember nem tud olyan sikereket elérni.  A férjem fazekassággal foglalkozik, míves ékszereket alkot, ami a viseleteim része is. Mind két fiúnk Zsombor és Viktor zenészek, a Kerekes Band tagjai.  Minden vélemény számít, ezért mindig is kikértem az Ő véleményüket is egy-egy új alkotás kapcsán.  

Jövőbeli tervek 

Nagyon sok tervem és elképzelésem van még, amit eddig nem tudtam elkészíteni, de továbbra is Palócföld viseleteivel szeretném megismertetni az embereket. 2017-ben az egri Vármúzeum felkérése kell elkészítenem a mikófalvai ünnepi asszonyviseletet és az ünnepi férfi viseletet. Örülök annak, hogy kezdetektől fogva hű maradtam szűkebb hazámhoz, szülőföldemhez, Palócföldhöz. Fontos az, hogy Palócföld hagyományait őrizzem és népszerűsítsem. A helyi értékeinket kell megmutatni a világnak. 

Úgy gondolom, egyre nagyobb az igény, hogy mindenki megtalálja a számára azt a tökéletes viseletet, amit szívesen viselne. A viseleteim készítésénél természetesen figyelembe veszem az egyént, és azt is, ahová tartozik, így a neki legmegfelelőbbet készítem el.  

A viseletvarrás mellett sokféle megbízatásom van, pályázatok, kiállítások megnyitójára is kapok felkérést, ami szintén erőt ad nekem a továbbiakhoz.  

„Éltető elemem, hogy segítséget adjak a fiataloknak és mindenkinek, akinek szüksége van rá.” 

Sőt, van még egy nagy álmom: szeretném, ha az eddig elkészült viseleteim egy nagy kiállításon együtt láthatnám!  

Díjak, kitüntetések 

Népművészet Ifjú Mestere (1986), Népi Iparművész (1987), NIT Népi Iparművészeti Nívódíj (1990), Pro Renovanda Cultura pályadíj (1995), Országos Népművészeti kiállítás, I. díj (1987, 1996, 2000), Országos Textiles Konferencia, I. díj (2000), Eger Megyei Jogú Város Önkormányzat, nívódíj (2000), Kis Jankó Bori Hímzőpályázat, I. díj (1994, 1999, 2001),  

Pro Renovanda Cultura Hungariae „NÉPMŰVÉSZETÉRT” különdíj (2001), Mesterremek pályázat, „Viseletünk régen és ma”, mester remek díj (2002), Országos Népművészeti kiállítás, ezüst oklevél (2005), Népművészet mestere (2006), Békéscsabai Textil Konferencia, I. díj (2010), XXVI. Kis Jankó Bori Országos Hímzőpályázat, Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, I. díj (2010), XV. Országos Népművészeti Kiállítás, Gránátalma Díj (2010), Zilahy-díj a tokaji alkotótáborban végzett 12 éves oktatói- és alkotói munkáért (2012), Csokonay-Vitéz Mihály Alkotó díj (2012), Király Zsiga díj (2017) 

Szakmai munka: 

2005-2017: a Heves Megyei Népművészeti Egyesület elnöke 

2002-2005: az Országos Ruha- és Viselet Szakmai Bizottságának Elnöke, 2006-tól alenöke, 2015-től elnöke. 

2000- 2013: az Országos Csipke- és Viseleti Alkotótábor vezetője Tokajban 

2001-től a Heves Megyei Népművészeti Egyesülettel rendezzük kétévente Egerben a “Viseletek Régen és Ma” Országos Konferenciáját. 

2012-től: Népi Iparművészeti Tanács Bíráló Bizottsági Tag 

Szerző: Králik Márta

Fotók: Palócviselet